Hazánkban a védett természeti területeken szervezett gyalogtúrák tartása engedélyhez kötött tevékenység, hiszen kevesen tudják, de a csoportos túrák a jelenlegi hatályos szabályok szerint (A természet védelméről 1996. évi LIII. törvény) közösségi eseménynek minősülnek. A hivatkozott jogszabály 38. § (1) bek. i.) pontja így szól: ,,Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen közösségi és tömegsportesemények rendezéséhez, sportversenyhez, technikai jellegű sporttevékenység folytatásához.”

Milyen esetekben kell engedélyt kérni?

Első és legfontosabb talán, hogy

Természetesen szintén ez a szabály érvényesül, ha fokozottan védett természeti területen haladunk. Ha a fokozottan védett természeti területen le szeretnék térni a jelölt turistaútról, mert például szeretnénk egy különösen izgalmas sziklaformációt megtekinteni, akkor minden esetben engedélyt kell kérnünk, akár egyedül, családdal vagy barátokkal, akár nyílt, közösségi esemény, gyalogtúra keretein belül szeretnénk azt megtenni.

Ki adja az engedélyt?

Aki az engedély megadására jogosult, az a területileg illetékes kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztálya. Illetékesség szempontjából megkülönböztetünk országos és területi illetékességű természetvédelmi hatóságokat, és beszélhetünk különös illetékességről is (hiv.: a természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 625/2022. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete). Általánosan természetvédelmi hatóságnak hívjuk, tulajdonképpen egy kormányhivatal egyik főosztályáról beszélünk, ami lefolytatja az elsőfokú közigazgatási eljárást.

Mi számít közösségi eseménynek?

Az elején érdemes lett volna tisztázni, hogy mi is a pontos definíciója a közösségi eseménynek, azonban a válasz megadása korántsem egyszerű. A fent említett törvényhez nem készült végrehajtási rendelet, így csak találgatni, körülírni lehet. Egy biztos, ha gyalogtúránkat nagy nyilvánosság előtt hirdetjük, a rajta résztvevő túrázók egymás számára ismeretlenek, akkor bizony vonatkozik ránk, mint szervezőkre az engedélykérési kötelezettség.

Így megállapítható az is, hogy amennyiben egyedül, családdal, rokonokkal vagy baráti társasággal járjuk az erdei utakat, akkor ilyen engedélyt nem kell kérnünk. Véleményem szerint, ha zártkörű, például egyesületi csapattal túrázunk, akik évek óta ismerik egymást és a túravezetőt is, egy jól összeszokott csapatról beszélünk, akkor ebben az esetben sem kell kérni engedélyt.

A kérelem módja

Amennyiben túrát tervezünk megtartani, nem árt időben elindítani az eljárást, hiszen

Fontos, hogy nem bejelentésről beszélünk, hanem egy kérelemre indult eljárásról, így az eljárás végén mindenféleképpen születik egy döntés. Kérelmünket előterjeszthetjük E-papíron keresztül is, talán ez a legegyszerűbb módja a folyamatnak. Ne keressünk formanyomtatványt, mert az nincs, a kérelmet saját szavainkkal kell megfogalmazni.

Amit mindenképpen meg kell jelölnünk a kérelmünkben:

• kérelmező neve és elérhetősége,
• a gyalogtúra helyszíne és időpontja (bizonyos esetekben esőnapot is megjelölhetünk)
• pontos résztvevői létszám,
• az útvonal részletes ismertetése,
• az útvonal átküldése valamilyen tervezőprogram segítségével,
• jelölt úton kívánunk-e haladni vagy sem.

Ami abszolút nem lényeges és nem érdekli a hatóságokat az az, hogy a túra díjmentes-e vagy fizetős. Ez az elbírálás során semmilyen előnnyel vagy hátránnyal nem jár, tehát nem mondhatjuk azt, hogy mivel az én túrám ingyenes, ezért az engedélykérési kötelezettség rám nem vonatkozna, mert igenis vonatkozik. Az sem jelent kibúvót, ha arra hivatkoznánk, hogy csak 5 emberrel megyek.

Az eljárás illetékmentes, kivéve, ha 500 fő feletti a rendezvény, mert akkor már illetékfizetési kötelezettségünk is fennáll a kérelem során (hiv. A környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 14/2015. (III. 31.) FM rendelet 1. melléklete).

Mit tartalmazhat az engedély?

Az eljárás során a természetvédelmi hatóság megkeresheti a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságát és az állami erdőgazdaságot is, hogy nyilvánítson véleményt az ügyben. A nemzeti park igazgatósága természetvédelmi kezelői nyilatkozatot tesz, a kormányhivatal pedig – ha minden jól megy – elvégzi a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdésében meghatározott vizsgálatot, és végezetül megállapítja, hogy a kérelmezett tevékenység (gyalogtúra) a szigorú kikötések betartásával (amelyet a természetvédelmi hatóság az engedélyben ismertet a kérelmezővel) a fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére jelentős hatást várhatóan nem gyakorol, nem veszélyezteti és nem sérti a védett területet, így a közösségi esemény lebonyolításához hozzájárul.

Végezetül fontos azt is kihangsúlyozni, hogy az engedélykérés nem opcionális, hanem

ugyanis ahogyan a jogszabály fogalmaz: ,,aki tevékenységével vagy mulasztásával természetvédelmi hatósági engedélyköteles tevékenységet engedély nélkül végez, az természetvédelmi bírságot köteles fizetni.” Nem árt tudni, hogy túránk során bármikor találkozhatunk az adott nemzeti park természetvédelmi őrszolgálatának munkatársaival, akik ellenőrizhetik a tevékenységünkhez kapcsolódó engedélyünket.

Itt is, és egyébként az élet bármely más területén is fontos a jóhiszemű eljárás és az együttműködés a hatóságokkal.