Kinek a feladata a benőtt, nehezen járható turistautak karbantartása?
Kinek a feladata a benőtt, nehezen járható turistautak karbantartása?
Avagy a turistautakon elvárható komfortos gyaloglás és a növényzet természetes növekedésének összefüggései.
A címben feltett kérdés megválaszolása nem annyira egyszerű, mint azt sokan gondolják. Először is nem árt tudni, hogy a hazai gyalogos turistautak jogszabályi környezete meglehetősen hiányos. Azaz nincs pontosan meghatározva, hogy mi a turistaút, ki és hogyan hozhatja létre, illetve tarthatja azt karban. Emellett minden turistaút kapcsán, ha ott bármit is szeretnénk „külső” beavatkozásként véghezvinni, alapvető kérdés, hogy ki az adott terület tulajdonosa vagy kezelője, ő konkrétan mire ad engedélyt, hozzájárulást.
Ráadásul azzal is tisztában kell lenni, hogy az adott terület erdő, mezőgazdasági rész vagy külterület, esetleg zárkerti rész, belterület stb., hiszen más és más, növényzetre vonatkozó helyi előírások lehetnek érvényben. No és végül, de nem utolsó sorban az adott terület természetvédelmi kategorizálását és annak előírásait is tudnunk, ismernünk kell, ha beavatkozást remélünk valahol.
A természetjárás során el kell fogadni bizonyos természetes folyamatokat. Ilyen például, hogy kedvező időjárási viszonyok mellett egyes erdei, mezei, mezőgazdasági területeken a növényzet annyira megerősödhet, hogy az a komfortos gyaloglást akadályozza, kellemetlenné teszi. Ez egy folyamat, ami évről évre hasonlóan alakul nyáron, és része a természet körforgásának.
Egy jelzett turistaút karbantartására, a növényzet ritkítására, levágására nem kötelezhető a tulajdonos, gazdálkodó vagy területkezelő, sem az erdőben, sem a mezőgazdasági területen, sem a külterületen. Maximum kérni lehet tőle, de kötelezni, elvárni nem.
Ha viszont saját magunk szeretnénk ezt a munkát lelkiismeretességből, esetleg meggyőződésből elvégezni, akkor azt csak komoly engedélyeztetés és a tulajdonosi, természetvédelmi elvárások maximális betartása mellett végezhetjük. Mert - például - nem mindegy, hogy melyik növényt hogyan vághatjuk ki. A legjobb és többnyire működő gyakorlat a mindenkori szóbeli egyeztetés, amikor is a pozitív tulajdonosi, kezelői hozzáállás folyományaként kitakarítanak egy-egy szakasz. Ami aztán a következő évre újból visszagazosodik, és kezdődik minden elölről.
Jelen helyzetben tehát kérjük mindenki megértését és elfogadását abban, hogy elfordulhatnak benőtt, gazos, bozótos szakaszok a ritkábban járt jelzett turistautakon.
Ezek karbantartása nem kötelező-kötelezhető feladat természetes környezetben, mindenkori elvárhatósága is csak a közös pozitív megítélés reményében támasztható.
Ne feledjük: a természetben mind vendégek vagyunk, ahol a turistaút az „idegenvezetőnk”. Fogadjuk el, amit ad, ahogy kinéz, akár úgy is, hogy kissé kitágítjuk komfortzónánkat.
