A sétára, amelyen a Sztálinvárosban született Csontos László és felesége, Csontosné Kóbor Zsuzsanna kalauzolta a résztvevőket, a Dózsa Mozi etőtti téren volt a gyülekező, majd innen indultak a város felfedezésére. Indulás előtt röviden megismerkedtek a város és a gyár történetével, régi képeken megnézhették az építés mozzanatait, azt, hogy a pentelei fennsíkon lévő kukorica- és búzamezőkből hogyan lett a gyáróriás és a város. Megismerkedtek Weiner Tibor életével és munkásságával, aki több évtizeden keresztül a város főépítésze volt.

A Dózsa Mozi, az I. Számú Rendelőintézet, a volt Arany Csillag Szálloda, a Vasmű út 41. Irodaház és a Múzeum megtekintésével kezdődött a program. A rendelőintézet második szitjén feltétlen meg kell nézni a Zsolnay porcelánból készült díszkutat, a medencéjébe nem kell halakat és növényeket telepíteni, azt az alkotó beleapplikálta a kútba.

A mögötte lévő, kissé már máladozó dombormű az egészségügyi dolgozók és a gyári munkások kapcsolatát ábrázolja. A résztvevők megcsodálták a volt Arany Csillag Szálloda aulájában a kazettás mennyezet, a lépcsőkar öntöttvas korlátját és a lépcsőfordulóban lévő üvegablakot, amely olyan falon lett elhelyezve, ahol a háttérből természetes megvilágítást kap.

A csoport Városháza térről az Széchenyi parkon keresztül az Erkel kert (L épület lakótömbjéhez) inult tovább. Útközben megtekintették a park mögött lévő három kísérleti jellegű panelház épületét, melyek Magyarország első panelépületei voltak: 1959-ben kezdték el a kivitelezési munkákat, és még abban az évben el is készültek.

A séta a Felső sétányon folytatódott, a kilátónál elészültek a fényképek, a napsütéses, tiszta időben mindenki kedvére gyönyörködhetett a Duna és az Alföld panorámájában, a kilátótól az Arató szoborig. Innen a Kossuth Lajos utca 27/A számú ház felé vették az utat, itt a félköríves zárterkélyen megcsodálták Medveczky Jenő festőművész 1955-ben készült ornamentális sgraffitóját.

A Petőfi ligetben a Zenepavilon mellett rövid pihenőt tartva, kellemesen elbeszélgetve mindenki elfogyasztotta a déli turistamenüt. A résztvevők fényképeken megnézték a túra során nem érintett épületeket (Vasútállomás, Központi Sporttelep Klubháza, Egyetem, Szülőotthon, Bocskai utca 2/a zárterkély domborműve és az 1964. február 29-én történt földcsuszamlást). Szintén fényképen nézték meg a város ikonikus szobrát, a Martinászt, amely az 1953-as brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert, és ami a város és a vasgyár címerében is évekíg látható volt.

A város képzőművészeti értékeinek egyik meghatározó részét képezik az 1975-1993-ig megrendezett nemzetközi művésztelepen elkészült acélszobrok. Az alkotótelepen készült munkákat a Duna partján helyezték el. A festői környezetű Duna-parton jött létre a hatvanhat nagy méretű műalkotás elhelyezésével az acélváros egyik legszebb részeként, a sétálóutakkal szegélyezett acélszobrász szoborpark.

A séta a Béke Étterem, az Üzletház mozaik berakásos homlokzatának és a Bartók Szinház, majd a város első utcájának, a Május 1. utcának a megtekintésével folytatódott. Kivételes szerencsének köszönhetően a színházban nem csak az aulát és a kupolában lévő színes üvegablakon a János vitéz ihlette jeleneteket, hanem a műszaki igazgató kalauzolásával a nézőteret is megtekinthették a résztvevők.

Utolsó állomásként a Vasvári Pál Általános Iskola kapubejáratai fölötti erkélymellvédeken lévő, Marton László által készített, iskolai jeleneteket ábrázoló domborműveinek megtekintésével zárult a program. A résztvevők tartalmas élményekkel lettek gazdagabbak.

Csontosné Kóbor Zsuzsanna beszámolója